Szia! Szeretném veled megosztani a 'lávsztorimat'...

---

• Majdnem 3 éve beleszerettem első látásra, de arra sem volt bátorságom, hogy köszönjek neki. Azt hiszem idén áprilisban volt egy közös táborunk... mikor megláttam a buszon, kéztetést éreztem rá, hogy egész úton nézegessem.  ...egyszercsak rám nézett...ő is elkezdett bámulni, de eleinte azt hittem csak azért, mert zavarja, hogy nem veszem le róla a szemem.
• Volt a táborban egy sportverseny szerűség, amikor az egyik csapatnak én lettem a kapitánya....be kellett mutatnom a csapatot és persze magamat is....
• Mikor vége volt a versenynek, kaptunk pihenőt, így én visszamentem a szobámba és kihasználtam a wifi adta lehetőségeket. xD 
• Persze első dolgom volt felmenni facéra....volt egy isminek jelölésem...Ő volt.
• Akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem mindjárt meghalok...aztán rám írt... "szia. A sportvetélkedő segített kitalálni a neved." ....azon gondolkodtam, hogy miért akarta megtudni a nevem.... azután csomót beszéltünk.
• Mikor a táborban focira került sor, megláttam a pálya szélén lévő egyik padon ücsörgött.
• 'Itt az idő'-gondoltam. Leültem mellé, vettem egy nagy levegőt és elmondtam neki, hogy mit érzek és mióta....majd csókkal belémfolytotta a szót. 
• Abban a pillanatban azt hiszem nem volt nálam boldogabb ember a világon. 
• Összejöttünk.
• Viszont azzal nem számoltunk, hogy vannak olyan felnőttek, akiknek szúrta a szemét a boldogságunk, úgyhogy megpróbáltak eltiltani minket egymástól.
• Úgyhogy titokban jártunk egy ideig...nos az volt életem leggyönyörűbb (majdnem)1 hónapja....azért lett vége, mert egy ember sejtette, hogy van köztünk valami és 'nyomozni' kezdett.
• Meg akartam védeni őt és a kapcsolatunkat is...ezért megpróbáltam egy ideig megszekítani a kapcsolatot abban a hitben hogy tudja, van okom arra, hogy miért nem írok neki....majd majdnem egy  hónap után miután megoldódottt a dolog  írtam neki mit sem sejtve...
• Közölte velem, hogy összejött valaki mással....
• Összetörtem...kétségbeesve próbáltam küzdeni érte...
• Egy idő után úgy tűnt, hogy minden olyan lesz, mint azelőtt...
• Aha...én azt csak úgy képzeltem.....elhitette, hogy minden rendben lesz, boldogok leszünk, meg hogy szeret....
• Ennek ellenére mára már eljutottunk odáig, hogy akármit írok neki, nem vesz annyiba sem, hogy legalább annyit írna, 'ne várj'....
• Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá...mág most is képes vagyok síni, pedig már nem láttam közel 3 hónapja....de nem vagyok képes lemondani róla....nem tudom elfeledni.
• Ez a baj velem....túlságosan is ragaszkodó típus vagyok. 

 

Oldal: BLOG °.°
Szeretlek.... épp ezért elengedlek! - © 2008 - 2024 - elengedlekszivem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat